A Nándorfehérvári diadal az egyik legjelentősebb győzelem a magyar és az európai történelemben, amely 1456. július 22-én zajlott le Hunyadi János és Kapisztrán János vezetésével. Az ütközetben a magyar és keresztény seregek sikeresen visszaverték II. Mehmed szultán oszmán haderejét, megakadályozva ezzel Magyarország és Közép-Európa török megszállását.
A Nándorfehérvári diadal előzményei
Az Oszmán Birodalom terjeszkedése és Magyarország fenyegetettsége
A 15. század közepére az Oszmán Birodalom folyamatos hódításaival egyre közelebb került Magyarország határaihoz. II. Mehmed szultán, miután 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, Közép-Európa felé fordította figyelmét, és céljául tűzte ki Magyarország meghódítását.
Ennek kulcsa Nándorfehérvár (ma Belgrád) volt, amely a Duna és a Száva találkozásánál stratégiai védelmi pontot jelentett a magyarok számára. A vár bevétele megnyitotta volna az utat Buda és az ország belső területei felé.
Hunyadi János és a védelmi stratégiák
Hunyadi János, aki korábban több sikeres hadjáratot vezetett a törökök ellen, tisztában volt a fenyegetéssel. 1454-ben előre látva az ostrom lehetőségét, saját vagyonából és birtokaiból szervezett védelmet, megerősítette a vár falait, és jelentős mennyiségű élelmiszert és fegyvert halmozott fel.
Az uralkodó, V. László, nem biztosított elegendő támogatást, így Hunyadinak saját erőforrásaiból kellett megszerveznie a védelmet.
A vár és annak jelentősége
Nándorfehérvár egy kiváló erődítményrendszerrel rendelkezett, amely két fő részből állt: egy felső várból, amely a legjobban védhető pont volt, és egy alsó várból, amely a Duna és Száva partjainál terült el. A falakat megerősítették, a védők között pedig tapasztalt katonák és önkéntes keresztény harcosok is helyet kaptak.
A vár védelmének fontosságát mutatja, hogy Hunyadi mellett Kapisztrán János ferences szerzetes is mozgósította híveit, akik vallási buzgalomtól fűtve csatlakoztak a védelemhez.
A csata lefolyása
Az ostrom kezdete és az oszmán haditerv
II. Mehmed szultán 1456 júliusában hatalmas sereggel érkezett Nándorfehérvár alá, amelyet körülbelül 60-70 ezer jól felszerelt oszmán harcos alkotott, köztük janicsárok, lovasság és ostromgépekkel felszerelt katonák. Az oszmán haditerv világos volt: a vár folyamatos ágyúzásával és ostromával kényszeríteni akarták a védőket a megadásra.
Július 4-én kezdetét vette a tüzérségi támadás, amely során a várfalak több helyen is megrongálódtak. A törökök folyamatosan próbálkoztak a falak áttörésével, miközben a Dunán is hajózárat állítottak fel, hogy elvágják az utánpótlást.
Hunyadi és Kapisztrán hadmozdulatai
Hunyadi János, miután sikeresen áttörte a török hajózárat és bejutott a várba, megszervezte a védekezést. A védők kitartottak a folyamatos ostrom ellenére, de a helyzet egyre kilátástalanabbá vált. Kapisztrán János, aki önkéntes keresztény harcosokat gyűjtött, folyamatosan lelkesítette a katonákat és a civil harcosokat.
Július 21-én egy váratlan esemény történt: Kapisztrán seregei spontán ellentámadásba lendültek a török sereg ellen. Ez az akció meglepte az oszmánokat, és Hunyadi gyorsan kihasználta a helyzetet, hogy teljes támadást indítson.
A végső ütközet és a győzelem
Július 22-én a magyar és keresztény seregek végső kitörést hajtottak végre a várból. Az oszmán hadsereg, amelyet a hosszan tartó ostrom és az éhség is kimerített, nem tudott hatékonyan ellenállni a váratlan támadásnak. Hunyadi és emberei megtámadták a török tábor központját, és még II. Mehmed szultán is súlyosan megsérült a harcban.
A török sereg teljes káoszba fulladt, és visszavonulásra kényszerült. A magyarok és a keresztény hadak hatalmas győzelmet arattak, amelynek hatására Magyarország még hosszú évtizedekig ellen tudott állni az oszmán terjeszkedésnek.